U GOT THE JOB
Csőőő mindenki!
Bocsi, hogy keveset irunk, de mostanában szinte semmi érdekes nem történt velünk, amit érdemes lenne leírni... Várni kell picit, míg összegyűlik egy bejegyzésre való sztori.
Ezekben a napokban kábé véresre jártam a lábam. Persze melókeresés ügyben. A városban többször is összefutottunk Zolival, a volt osztálytársunkkal. Vele is minden rendben van, talált már szállást, nemsokára melója is lesz neki is biztos.
Többen is mondták nekem, hogy körülbelül 3 hét után eluralkodik az emberen az úgynevezett "honvágy izé". Most már itt vagyok 3 hete. ... Nekem nincs honvágyam. Persze hiányzik egykét dolog. A család, a barátok, a balaton, az igazi nyár, a leégés, a bikinis lányok látványa, mert ugye itt olyan nincs. Strand: onnan mindenki, akivel együtt loptuk a napot tavaly:) Hiányzik még a jó idő, az ízek. Kihagyhatatlan, az esti kosarazás a BPGn. -Play BIG! Te cholo, tépd szét az új gyűrűt:D(azér ne szó szerint:P) Eyy homies! Hiányoznak az esti big gameek:).
Igen, ezek a dolgok hiányoznak. De nem mondom hogy hazamennék futva... Jó otthon, de mégis tetszik itt minden.
Összefutottunk az Orsival is többször(ő is abban a suliban tanult mint amelyikben mi fogunk). Tegnap voltunk Magyar Esten egy helyi kocsmában. Egész jól éreztük magunkat. Jó volt megismerni pár magyart, és persze kaptunk pár hasznos infót is. Mindenki full jófej, úgyhogy tuti elmegyünk a többi ilyen Magyar Estre kéthetente.
Már hozzászoktam az itteni dolgokhoz. Úgy érzem már nem problémás a skót akcentus. Egész jól mentek az állásinterjúk, emiken a napokban voltam. Jobok? Szinte mindenféle. Keresgéltem pincér, báros, konyhai, eladó, vizimentő, takarító melókat. Az egyik legjobb ugye a Lifeguard meló lenne:) Jól is fizetik. Dávidnak már visszajeleztek, hogy sajnos neki nem sikerült:S Csak nekem meg az Ákosnaknak még nem jeleztek vissza:@ Holnap az Ákossal bemegyünk a City Councilbe és szétverjük a berendezést:D Hát mit képzelnek ezek h még nem irnak?! Én vagyok a legjobb vizimentő aztán itt hezitálnak... pfff :)
A Greggs-ben (menő pékség, bazidrága) meg is dícsért a manager, hogy jól vágom az angolt:) Erika néni, ugye büszke rám?:) Itt szívesen dolgoznék, nagyon kedves volt mindenki.
Poén, hogy voltam két nursing home-ban is.:-D Az egyiknél takarító, a másiknál konyhai meló érdekelt. Mindkét helyen mondták, hogy még pár napig hirdetik a melót, ha nem találnak más valakit „relevant experince”-el akkor megkapom a job-ot.
Tegnap bementem a Subway-be és kitöltöttem egy application formot. Pár óra múlva hivtak, hogy menjek be másnap. Ma 2re kellett mennem. Feltűnt, hogy 4 alkalmazottból 4 szőke csajszi van. Mit keresek itt én? Gondoltam. Hát bakki jött még egy szőke atombombázó. Ő is állásinterjúra… Na jólvan, átoperáltassam magam? … Mint mindenhol, itt is megvárattak, aztán jött a főni. Egy Indiai manusz volt. Mondta, hogy lets chat a little. I just check your English. OK then. El is dumálgattunk a vizimentő melómról. Aztán egyszer csak kérdezi h mikor tudok menni training-re. Mondom today, tomorrow, now, anytime. Mondja contact-olni fog telefonon. És hogy „YOU GOT THE JOB”.(szerencséd… Már ideje volt, hogy valaki benyögje) Tehát végre VAN MELÓM.
Holnap beköltözünk az új flat-be. A tulaj felajánlotta, hogy elszállít minket és a cuccainkat kocsival. Nagyon kedves tőle. Amúgy holnaptól lehet, hogy nem lesz internetünk egy időre. Így hát Dáviddal egész este nyúzzuk a gépet:) Brutál MSN est lesz.
Hamarosan megcsinálom a következő Magyar Skótok videót.
Puszi mindenkinek! Anyu, Apu ne aggódjatok, jól érzem magam:) Tesók, legyetek jók ám:P
Hiányszik mindenki.
-Csabi
Hello mindenki!
Mostanában nem sokat irtunk a blogra, de hát csakmert olyan elfoglaltak voltunk az elmult napokban. A munkakeresés folytatódott ezerrel. E-mailek küldése minden nap meg a város járása hirdetések keresése hátha a következö kilométeren kint van még 1 darab hirdetés. Az elmult napokban a reggelünk azzal indult, hogy megreggeliztünk, aztán be a városba a job centre-be, telefonálás kétszáz helyre hátha kellünk valahova. Délután pedig melokeresés a városba. Egyik nap azonban éppen msneztem öcsémmel mikor megszolalt a telefonom és elhivtak az elsö érdemleges interview-ra, mivel a vizimentösböl tudtam, hogy nem sok minden lesz, ezért ez volt az elsö igazi interview-m. Felhivtak kedden, hogy menjek be szerdán a hotelbe. Megnéztem google earthen, hol is van ez a 4 csillagos hotel! Legjobb helyen a város központban, jobb nemis kellene. Késöbb ledöltem pihenni, de ha egyszer egy üzlet beindul… A következö pillanatban megint 1 telefon, még1 interju csütörtökön, még aludni se hagyják az embert… Másnap reggelre nemis terveztem semmi különöset, hogy friss legyek az interview-n. Délután 4 orára volt idöpontom, de mivel nem akartam elkésni már 3kor a városban voltam. Addig nézelödtem stb… De persze szokásomhoz hiven a térképen elöre megnézett utvonal helyett a másik irányba mentem, de éppen odaértem, szoval megérte korábban odamenni. Amikor megnéztem, hogy hova is jelentkeztem, hát elcsodálkoztam, mert 4 csillagos hotel, mondom én ilyet itt még nem láttam, aztán neten utána néztem és interneten jelentkeztem az állásra, igy az is kiderült milyen poziciora is jelentkeztem, annyi levelet küldtünk, hogy fogalmam se volt rola mi lesz ez amikor visszahivott a nö, de én persze mondtam, hogy emlékszem mindenre, csak a cimet mondja el.. Végülis azt is kideritettem, hogy egy ilyen általános személyzeti poziciora jelentkeztem, reggeliztetés, takaritás, 1 kis pincérkedés stb… Mivel ez 1 part-time job, rész munka idö, ’csak’ havi 20 orát kellene dolgoznom. De végülis kezdem ott, hogy beléptem a hotelbe és kb az fogadott amire számitottam, luxus stb… Aztán mentem a recepciora, hogy jöttem interjura. Persze kiöltöztem: ing, farmer, Ákos kölcsönadta a zakoját, köszi:), ilyen helyekre igy jo menni, itt a traktorosok is öltönybe tolják… A recepcion 1 kedves hölgy fogadott, majd várnom kellett a hölgyre akivel elötte nap beszéltem telefonon. Addig beleültettek 1 aranyszélü börfotelbe amibe szinte elsüllyedtem. Nemis kellett sokat szenvednem a székben mert hamarosan jött a lady is. Aztán behivott az étterem részbe ahol a sok uri nép kajál. Laza bemelegitö kérdésekkel indult az interju, miota vagyok itt mit csinálok stb… Majd jöttek kicsivel komolyabb kérdések, hol dolgoztam eddig, milyen munkát, miért lennék jo ere a munkára, hallottam-e már a hotelröl, meg a munkabeosztásrol beszélt, én csak beszéltem ö meg jegyzetelt. Az interju végén kiderült, hogy ez télleg vmi komoly válogatás lehet, mert ha visszahivnak akkor mennem kellene 1 második interjura a manager-hez, és csak azután döl el, hogy kit vesznek fel végleg. Az interju végén illedelmesen elbucsuztam, aztán irány haza. Közben Orsi is megérkezett aki már tavaly itt tanult Aberdeeneben és kiderült, hogy aznap lesz egy ugynevezett magyarest amit minden két héten megtartanak. Vacsoráztunk aztán bementünk a városba és Orsi közremüködésével sikerült megtalálnunk a magyar estnek otthont ado pubot, kocsmát na. Elöször kevesebbben voltunk rajtunk 4ünkön kívül még hárman, késöbb 1re többen voltunk, idösebb korosztály mint mi, akik már kint élnek 1-2 éve. Majd bemutatkozás ismerkedés stb… Jol telt az este, mindenki elmondta miota vannak itt kint és mit dolgoznak, volt biologus, meg minden ami kell, mik a terveik, miért szeretik vagy éppen nem szeretik Aberdeent. Majd ugye rendelet mindenki és olyan rendesek voltak az újonnan megismert magyarok, hogy meghivtak minket 1 körre, és hát Ákossal megkóstoltuk a Guinness-t, jó-jó, de a Soproni a legjobb. Szilvi Csaba és én ugy döntöttünk, hogy a féléjféles busszal hazajövünk, mivel mindenki fáradt volt, és holnap várt rám még 1 interju ami fél11kor kezdödött. Másnap reggel már fél8kor pattantam ki az ágybol, vagy csak másztam, de majdnem ugyanaz. Elkészültem, busszal bementem, de nem jo buszra szálltam…ugyhogy 1 kicsit kellett gyalogolnom, de a járokelök segitségével odataláltam. Valahogyan ez a hotel elsö ránázásre szimpatikusabbnak tünt, semmi fényüzés, de azért jol néz ki. Ide is ideértem idöben. Bementem és hát 1 nagyon csinos recepcios csajszi fogadott, gondoltam jo lenne ha vele lenne az interju…:), de végülis adott 1 jelentkezési lapot amit ki kellett töltenem, majd leültettek és várnom kellett, minden hotelben mindenki nagyon elfoglalt… Majd megjött a lady behivott egy ilyen meeting roomba, ugyanolyan barátságosan kezdödött az interju, mint az elözö helyen, azonabn ez 1 kicsit személyesebb volt, a családomrol kérdezett, hogy milyen meleg van Magyarországon… késöbb persze sor került a komolyabb dolgok részletezésére, fizetés a legfontosabb… itt kevesebbet fizetnének mint az elözö helyen, viszont teljes munkaidö, heti 40 ora, a feladat pedig ugyanaz lenne, mint az elözö helyen. Ezt a helyet jobbank éreztem, igaz messzebb van, de busszal ugyanugy el lehet jutni ide is, és itt megdicsérték az angolomat is. Végül ö is ugy zárta az interjut, hogy ha lesz valami akkor majd hiv. Talán majd csak lesz valami.
Közbe az idöt is eltöltöttük valamivel, futottunk pokereztünk stb..meg ettünk ittunk
Puszi mindenkinek
Hiányzik mindenki!!!
Sziasztok
-Dávid
.jpg)
A varosnezes utan hazamentunk, ettunk, ittunk… es este visszamentunk bulizni. Nagggyon jo volt. Koszi fiuk!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Jah meló. A Union street és Cults után végre állandósult a munkahelyem. A portletheni étteremben vagyok. Aki nem olvasta volna, egy gyorsétteremben csinálom a szendvicseket:D Az új hely nekem nagyon tetszik. A tulaj bizniszének legnagyobb és legforgalmasabb étterme. Ahhoz képest például a union streetnél sokkal lazább. Kérdezték tőlem, hogy tetszett-e a union street. Mondtam hogy igen. Ők meg csodálkoztak, mert ott mindenki utál dolgozni... Hát igazuk volt. Most, hogy már Portlethenben dolgozok, már én is utálom azt a helyet:D. Deepak a manegerem, ő egy indiai.
Jó arc és ő mindenhol utál dolgozni:D A munkatársaim: Joy és Sasina, két Thaiföldi nő. Mindig nevetnek, imádom őket:) 41 és 31 évesek, de úgy viselkednek mint a 10 évesek:) Jókat szoktunk ökörködni a konyhai részen. Nagyon durva, de dolgozik Portlethenben egy skót lány, Julie is. Ő egyetemista és skót létére nagyon kedves. Kedvenc munkatársammal, Lucyval 4 héten át dolgoztam. Ő az egyetlen aki egyidős velem. Sajnos pár napja elment vissza Szlovákiába, de a búcsúbuli nem maradt el:D Ott volt az egész portletheni személyzet, elmentünk egy club-ba és megmutattuk, hogy bulizik a Subway:) Meg kell említenem Danielt, avagy Bullshitet. Őt senki nem szerette, ezért elküldték a Union streeti boltba:DDD MUHAHAAA. Egy hete jött, vagyis visszatért egy szlovák srác, Tomas. Ma vele zártam a boltot, de nem sokat beszéltünk, mert eléggé forgalmas volt ez a nap.
Először a Duthie Parkba mentünk, mivel ott található Európa legnagyobb fedett kertje, Winter Gardens, tele egzotikus virágokkal és növényekkel. Minden nagyon szép volt. Az izzasztó meleg után mi is kifeküdtünk a parkban, ahogy a többi ember.
A hosszú séta megérte a sok fáradalmat. A tenger látványa csodálatos volt. A homokos parton levetettük cipőinket, és befutottunk a tengerbe, ami jéghideg volt. A homokba bele
